• Skip to primary navigation
  • Skip to main content
  • Skip to primary sidebar

Charles Eisenstein

  • About
  • Essays
  • Videos
  • Podcasts
    • Charles Eisenstein Random
    • New and Ancient Story Podcast
  • Courses
    • Climate — Inside and Out
    • Conversations with Orland Bishop, Course One
    • Conversations with Orland Bishop, Course Two
    • Conversations with Orland Bishop, Course Three
    • Dietary Transformation from the Inside Out
    • Living in the Gift
    • Masculinity: A New Story
    • Metaphysics & Mystery
    • Space Between Stories
    • Unlearning: For Change Agents
  • Books
    • The Coronation
    • Climate — A New Story
    • The More Beautiful World Our Hearts Know Is Possible
    • The Ascent of Humanity
    • Sacred Economics
    • The Yoga of Eating
  • Events
  • Donate

A LÉLEK ZENDÜLÉSE (Mutiny of the Soul)

March 22, 2016 by Charles Eisenstein

March 2016


 

A depresszió, az aggodalom, és a kimerültség a földünkön kibontakozó metamorfózis folyamatának alapvető része, és nagy jelentősége van a régi világból az újba való átmenetre.

Amikor a kimerültség és a depresszió súlyosabbá válik és már diagnosztizálható az Epstein-Barr Vírus, a krónikus fáradtság szindróma, a pajzsmirigy alulműködés vagy az alacsony szerotonin, általában megkönnyebbülünk, de ugyanakkor meg is rémülünk. Megrémülünk, mert “valami baj van velem”. Megkönnyebbülünk, mert legalább tudjuk, hogy már nem csak beképzeljük a dolgokat, mostmár, hogy megvan a diagnózis, meg lehet gyógyulni, és az élet visszaállhat a régi kerékvágásba.  De természetesen, a gyógymód nehezen megfogható.

A gyógyítás általában azzal a kérdéssel kezdődik: “Mi romlott el?” Azonban van egy másik, radikálisan más módja a kimerültség és a depresszió szemléletének. Ennek a kérdése: “Mire válaszol ilyen módon a tökéletesen bölcs test?” Vagyis: “Mikor a legbölcsebb a test számára az a választás, hogy képtelen legyen összegyűjteni az energiáját, hogy teljes mértékben résztvegyen az életben?”

A válasz a képünkbe nevet. Amikor a test és lélek “nem”-et mond az életre a fáradtságon és a depresszión keresztül, a legelső dolog, hogy megkérdezzük magunktól: “Ez az élet, amit jelenleg élek, a legmegfelelőbb számomra?” A világból való kivonuláskor pedig a legelső kérdés: “A világ, úgy, ahogy azt én érzékelem, megérdemli az én teljes részvételemet?”

Mi van akkor, ha valami alapvetően annyira rossz a világgal, az élettel és az életben maradás  módjával, hogy az egyetlen épelméjű válasz a kivonulás? Egy olyan kivonulás vagy visszahúzódás, amely a világba, az életbe és egy létmódba való újbóli visszatérés után teljesen különbözik a korábbitól.

Úgy tűnik, hogy a modern élet kimondatlan célja az, hogy olyan sokáig és olyan komfortosan éljen  az ember, ameddig csak lehet, csökkentse a kockázatokat és maximalizálja a biztonságot. Ezeket a prioritásokat látjuk az oktatási rendszerben, amelyik megpróbál minket arra trenírozni, hogy “versenyképesek” legyünk annak érdekében, hogy “meg tudjunk élni”. Az egészségügyben is láthatjuk ezt, ahol a cél az élet meghosszabbítása, és ennek győzelme kizárja annak megfontolását, hogy esetleg eljött az élet végének ideje. A gazdasági életben ugyanígy megjelenik ez, azt feltételezve, hogy minden embert a “racionális önérdek” hajt, amelynek mértékegysége a pénz, és amely a biztonsággal és a túléléssel van összefüggésben. – Gondolkodtál már azon a kifejezésen, hogy “megélhetési költség”? (ezt az angol úgy fejezi ki szó szerint, hogy: az “élet ára” – a ford.) Azt várják tőlünk, hogy gyakorlatiasak legyünk és ne idealisták; azt várják tőlünk, hogy a munkát fontosabbnak gondoljuk, mint a játékot. Kérdezz meg valakit, hogy miért ragadt benne abban a munkában, amit utál, és valószínüleg ezt fogja válaszolni: “az egészségügyi biztosítás miatt”. Más szavakkal: leragadunk olyan munkáknál, amelyek halottá tesznek minket, azért, hogy biztosítást nyerjük az élőkre vonatkozó juttatásokra. Ha inkább az életbiztosítást választjuk a szenvedélyünk helyett, akkor a túlélést választjuk az élet helyett.

Egy mély szinten, amelyet a lélek szintjének hívok, egyáltalán nem ezt akarjuk. Felismerjük, hogy azért vagyunk itt a földön, hogy egy szent ügyet szolgáljunk, és hogy a munkalehetőségek legtöbbje az emberi méltóság alá megy. De talán túlságosan félünk elhagyni a munkánkat, a jól kitervelt kis életünket, az életbiztosításunkat, és bármi mást, ami a biztosítást és a komfortot jelenti, melyeket a szent ajándékaink feladásáért kapunk cserébe. Egészen mélyről fakadóan felismerjük, hogy ez a biztonság és komfort a rabszolgák bére, és arra vágyunk, hogy szabadok legyünk.

Ezért a lélek lázad. Félünk attól, hogy tudatos választással kilépjünk a rabszolga-életből, ehelyett a választásunk tudat alatt zajlik. Most már nincs energiánk, hogy megmozduljunk. Különféle eszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy kivonulhassunk az életből. Begyűjthetjük az Epstein-Barr vírust, mononukleozist (fertőző mirigylázat), vagy más krónikus fáradtságot okozó vírushordozót. Lehet, hogy a pajzsmirigyünk vagy a mellékvesénk működését tesszük takarékra. Lehet, hogy az agy szerotonin termelését csökkentjük. Bárhogy is legyen, valami módot találunk arra, hogy ne kelljen résztvennünk. Kimenekülünk, hogy ne legyünk aljas büntársak egy elfuserált világban. Visszautasítjuk, hogy a szent adottságainkat egy ilyen világ gyarapodására használjuk.

Ezért van az, hogy a probléma hagyományos megközelitése – miszerint csak térjünk vissza a mindennapi életbe – nem működik. Talán átmenetileg igen, de a test az ellenállás egy másik módját fogja választani. Csak emeld meg a szerotonin szintet antidepresszánssal és majd az agy megnyirbál  néhány receptort, a maga tökéletes gondolkodásmódjával: “Hé, nem fogom jól érezni magam abban az életben, amelyet élek.” És végül mindig öngyilkosság történik a gyógyszerészeti uralom gyakori végállomásain, ahol azt akarják, hogy boldogok legyünk valamivel, ami a lényünk és belső célunk ellen hat. Csak erőltesd magadra a rosszban való kitartást kellő ideig! Amikor a lélek hangját túl sokáig elnyomod, véres felkelésbe fog kitörni. Elég meggyőző, hogy az elmúlt évtized összes iskolai lövöldözését anti-depresszáns kezelésen lévők követték el! Mindegyiket!!! A gyógyszer-rezsim eredményeibe való betekintéstől tátva marad az ember szája, íme:  this compilation of suicide/homicide cases involving SSRIs  Nem átvitt értelemben értem, hogy tátva marad az ember szája. Velem a szó szoros értelmében ez történt!

Az 1970-es években a Szovjetunióban a szakadárokat gyakran kezelték elme-otthonokban, és olyan gyógyszereket adtak nekik, melyekkel ma a depressziót kezeljük. A magyarázat egyszerűen az volt, hogy bizonyára őrült az, aki boldogtalan a szocialista munkások menyországában. Amikor azok, akik a depressziót kezelik, státuszt és presztizst kapnak ugyanattól a rendszertől, ami a betegeiket boldogtalanná tette, akkor nagyon valószinű, hogy a betegek visszavonulását teljesen indokolatlannak fogják tartani. “A rendszer bizonyára rendben van – végülis ez hitelesiti az én szakmai státuszomat – ezért a baj minden bizonnyal veled van.”

Sajnos a “holisztikus” megközelités sem különb, mivel a test lázadásának bölcsességét tagadják. Amikor úgy tűnik, hogy működik, az azért van, mert egybeesik más változással. Amikor valaki segítséget kér és kap, vagy az érzékelési csatornák radikális változását észleli, akkor ez rituális kommunikációként működik a tudattalan elme számára, hogy valódi élet-váltás jöjjön létre. A rituálék erővel bírnak, hogy a tudatos döntéseket valódivá tegyék a tudatalatti számára. Ezeknek szerepe lehet abban, hogy ismét erőre kapunk.

Megszámlálhatatlanul sok érzékeny és könyörületteli emberrel találkoztam, akik “tudatosnak” és “spirituálisnak” vélik magukat, és depresszióval, pajzsmirigy problémával, vagy hasonló betegségekkel küzdenek. Ezek az emberek akkor jutnak el az átalakulási ponthoz, amikor fizikai szinten már képtelenek a régi életüket élni a régi világban. Ez azért van valójában, mert a számunkra érzékelt világ minden, csak nem normális és elfogadható. Ez egy szörnyeteg. A mi földünk egy fájdalommal teli hely. Ha neked arra van szükséged, hogy meggyőzzelek erről, ha nem vagy tudatában annak, hogy az erdőinket, óceánjainkat, lápjainkat, kulturánkat, a talajt, az egészségünket, a szépséget, a méltóságot és a lelket tönkretesszük és a jelenlegi Rendszer uralma alá hajtjuk, nincs mit mondanom számodra. A szavaim akkor érnek el hozzád, ha tényleg elhiszed, hogy mélységesen gyalázatos módon élünk ezen a bolygón.

Egy ezzel kapcsolatos tünetcsoport különféle „figyelem-hiányt” és „aggodalom-zavart” foglal magába (bocsáss meg, képtelen vagyok leírni ezeket a szavakat irónikus idézőjelek nélkül), amelyek arra a tudattalan tudásra reflektálnak, hogy valami baj van. Az aggodalomnak ugyanúgy, mint minden érzelemnek, megvan a maga normális funkciója. Tegyük fel, hogy otthagytad az edényt a tűzhelyen, és tudod, hogy elfelejtettél valamit, csak nem emlékszel, hogy mit is. Aztán ez nem hagy nyugton, valami zavart érzel, tudod, hogy valami nincs rendben. Tudatalatt érzékeled a füstöt. Megszáll valami: talán  nem zártam el a csapot, vagy elfelejtettem befizetni a törlesztőrészletet? Az aggodalom ébren tart és  folyamatosan riaszt. Már nem tudsz elcsendesedni, ezen túrázol és fortyogsz. És ez jó! Ez az, ami megmenti az életedet! Végül rájössz, hogy ég a ház! És az aggódásból pánik lesz, majd konkrét tett.

Tehát, ha folyton aggódsz, talán nincs is semmiféle „rendellenességed” – mert lehet, hogy a ház tényleg ég. Az aggodalom pusztán egy érzelmi válasz arra, hogy „valami veszélyesen gázos és nem tudom, hogy mi az”. Az egyetlen rendellenesség éppen az, hogy valójában nincsen semmi veszély. „Nincs semmi baj, csak veled” – ez az üzenet amit a terápiák sugallnak, amikor téged próbálnak megjavítani. De a probléma nem veled van. Jó okod van az aggodalomra. Az aggodalom az, ami a figyelmed egy részét elvonja attól, hogy az éppen égő házban az ezüstkészletet fényezd, vagy a süllyedő Titanicon hegedülj. Sajnos, az általad érzékelt hiba lehet, hogy a pszichiátered észlelésén kívül van, aki aztán azt a következtetést vonja le, hogy „a gond az Ön készülékében van”.

Hasonlóképp, a „figyelemhiányos hiperaktivitási zavar”, és a kedvencem: az „ellenkező-kihívó magatartás zavar” csak akkor kóros, ha azt hisszük, hogy a figyelmünk tárgya tényleg érdemes arra, hogy figyeljünk rá. Nem állíthatjuk, – az iskolarendszer egész intézményének megkérdőjelezését is beleértve, – hogy egy 10 éves fiú számára hat órát nyugton ülni egy osztályteremben és a gyökvonásról vagy Vasco de Gamáról tanulni teljesen egészséges. Talán a gyerekek jelenlegi generációjának, melyet néhányan „indigóknak” hívnak, alacsonyabb a toleranciája az iskolákban tanult konformitással, engedelmeséggel, külső motivációval, jó-és-rossz válaszokkal, számokban mérhető teljesítménnyel, szabályokkal, csengőkkel, ellenőrző könyvekkel és jegyekkel, valamint az osztálynaplókkal szemben. Tehát megpróbáljuk a figyelmüket ösztönzőkkel kényszeríteni, és hősies  intuitív lázadásukat lélek-szabdaló gépezetek alá vetni.

Miközben itt írok a „bajról”, ami ellen mindannyian lázadunk, szinte hallom, hogy néhány olvasó azt kérdezi: „Mi van azzal a metafizikai alapszabállyal, miszerint ‘minden rendben van’; mondják nekem, hogy csak nyugi, nincs semmi baj, minden az isteni terv része… csak azért érzékeled rossznak, mert az emberi érzékelés véges… minden a fejlődésedet szolgálja… ja, és a háború? hát az gyönyörű lehetőséget ad az embereknek, hogy hős választásaikon keresztül a rossz karmából szabaduljanak… fantasztikus az élet, Charles, miért kell neked ez ellen beszélned?”

Sajnálom, de általában az ilyen érvelés csak egy odadobott konc a tudatnak. Ha tényleg minden rendben van, az csak azért lehet, mert érzékeljük és megtapasztaljuk, hogy szörnyen nagy a baj. A romlottság érzékelése az, ami arra indít minket, hogy rendet tegyünk.

Ugyanakkor butaság és hiábavaló lenne ítélkezni azok felett, akik nem látnak semmi bajt, akik a pusztítás ténye mellett elmennek, azt gondolván, hogy alapvetően minden rendben van. Egy természetszerű ébredési folyamat zajlik, melyben először mi száguldunk teljes sebességgel előre, hogy részt vegyünk a világban, higgyünk benne, keressük, hogy mi módon járulhatnánk hozzá az Emberiség Felemelkedéséhez. Aztán találkozunk valamivel, ami kétség kívül rossz, talán egy felháborító igazságtalansággal, egy komoly egészségügyi problémával vagy egy közeli tragédiával. Az első válaszunk az, hogy ez egy elszigetelt probléma, kis erőfeszítéssel rendbe is hozható egy olyan környezetben, ami alapvetően egészséges. De aztán, hogy megpróbáljuk megjavítani, látjuk, hogy a baj gyökerei egészen mélyre hatolnak és szétterjednek. Látjuk, hogy az igazságtalanság, a horror nem áll meg önmagában. Tudunk eltünt ellenzékről Dél-Amerikában, gyermekmunkáról Pakisztánban, letarolt erdőkről az Amazonnál; és ezek mind kebelbarát módon összekapcsolódnak egy groteszk szőttesen, ami a modern élet minden aspektusát összefogja. Rájövünk, hogy a problémák túl összetettek ahhoz, hogy meg tudjuk őket oldani. Arra vagyunk hivatva, hogy egy teljesen más módon éljünk, a legalapvetőbb értékeinkkel és prioritásainkkal az élen.

Mindannyian keresztülmegyünk ezen a folyamaton újból és újból az életünk különböző területein. A folyamat minden része fontos és szükséges. A teljes részvétel fázisa egyben a növekedés időszaka is, melyben olyan érdemeket szerzünk, amiket többféleképpen tudunk majd később alkalmazni. Az elviselés, a jobbá tétel, a folytonos munka azon, ami nem működik az életünkben, fejleszti ki a türelmet, az eltökéltséget és az erőt. A probléma mindent-felölelő természetének megismerése általában a kétségbeesés időszaka, de ez nem kell, hogy így legyen. Helyesen alkalmalmazva ez a nyugalom és a visszavonulás időszaka, melyben felkészülünk a nagy pillanatra. Ez pedig maga a szülés. Életünk krízisei azonos irányba terelnek, és az új élet felé hajtanak minket. Talán el sem tudtuk képzelni, hogy létezhet egy ilyen új lény, bár innen-onnan hallottunk róla, észleltük ennek csíráját, és kegyelmi állapotokban pillanatokra láttuk is.

Ha éppen ennek a folyamatban vagy, nem kell, hogy szenvedve éld meg, ahhoz, hogy hatékony legyen. Két dolgot tehetsz:

  1. Bízz magadban. Bízz a saját érzékelésedben, hogy visszahúzódásra van szükséged, még ha ezer és ezer üzenet is azzal bombázna, hogy „a világ rendben van, de mi a gond veled, haladj az áramlattal”. Bízz a benned lakozó tudásban, hogy valami egészen nagyszerű dologért vagy itt a világban, még ha a tömérdek csalódás ez ellen is beszél. Bízz az idealizmusodban, ami a belső hallhatatlan gyermeked szívében van eltemetve, ami azt súgja, hogy lehetséges egy sokkal csodálatosabb világ. Bízz a türelmetlenségedben, ami azt mondja, hogy „az elég jó” valójában nem elég jó. Ne címkézd lustaságnak a részvételtől való nemes tartózkodásodat,  és ne bélyegezd magad betegnek. A tested már hősiesen hozott jónéhány áldozatot, hogy szolgálja a fejlődésedet.
  2. A másik, amit ajánlok számodra: egy térkép. Az út, amit leírtam, nem mindig lineáris, és talán újból és újból ugyanazon a területen találod magad. Amikor rátalálsz a te saját életedre, amikor megtalálod a te ajándékaid legjobb kifejeződését, akkor kapsz egy félreérthetelen jelet: élettelivé és elevenné válsz. Sokan járnak már előtted ezen az úton, és még többen fognak követni a jövőben, mivel a régi világ szétesőfélben van, és a krízisek erre az útra terelnek minket. Hamarosan sok ember jár majd azon az ösvényen, amit mi már kitapostunk. Mindegyik utazás egyedi, de az alapdinamika ugyanaz. Amikor átmentél rajta és megértetted mindegyik szakasz helyénvalóságát és fontosságát, készen állsz arra, hogy mások vajúdásában segédkezz. A körülményeid és a tapasztalataid már felkészítettek téged erre. Készen állsz arra, hogy megkönnyítsd az átjárást azoknak, akik követnek. Minden, amin már átmentél, a kétségbeesés minden mozzanata szükségszerűen felavatott téged, hogy gyógyító és vezető legyél. A szükség igen nagy. És hamarosan itt az idő.

 

(Fordítás: Zsoldos Betty)

 


Previous: Mutiny of the Soul Revisited
Next: Psychedelics and Systems Change

Filed Under: Hungarian, Translations Tagged With: Essay

Primary Sidebar

All Essays

Peace-building

Time to Push

The Rehearsal is Over

Some Stuff I’m Reading

Beyond Industrial Medicine

A Temple of this Earth

The Sacrificial King

Words to a Young Man

How It Is Going to Be

What I’m doing here

Charles Eisenstein, Antisemite

Mob Morality and the Unvaxxed

Fascism and the Antifestival

The Death of the Festival

Source Temple and the Great Reset

To Reason with a Madman

From QAnon’s Dark Mirror, Hope

World on Fire

We Can Do Better Than This

The Banquet of Whiteness

The Cure of the Earth

Numb

The Conspiracy Myth

The Coronation

Extinction and the Revolution of Love

The Amazon: How do we heal a burning heart?

Building a Peace Narrative

Xylella: Supervillain or Symptom

Making the Universe Great Again

Every Act a Ceremony

The Polarization Trap

Living in the Gift

A Little Heartbreak

Initiation into a Living Planet

Why I am Afraid of Global Cooling

Olive Trees and the Cry of the Land

Our New, Happy Life? The Ideology of Development

Opposition to GMOs is Neither Unscientific nor Immoral

The Age of We Need Each Other

Institutes for Technologies of Reunion

Brushes with the Mainstream

Standing Rock: A Change of Heart

Transcription: Fertile Ground of Bewilderment Podcast

The Election: Of Hate, Grief, and a New Story

This Is How War Begins

The Lid is Off

Of Horseshoe Crabs and Empathy

Scaling Down

The Fertile Ground of Bewilderment

By Their Fruits Ye Shall Know Them

Psychedelics and Systems Change

Mutiny of the Soul Revisited

Why I Don’t Do Internet Marketing

Zika and the Mentality of Control

In a Rhino, Everything

Grief and Carbon Reductionism

The Revolution is Love

Kind is the New Cool

What We Do to Nature, We Do to Ourselves

From Nonviolence to Service

An Experiment in Gift Economics

Misogyny and the Healing of the Masculine

Sustainable Development: Something New or More of the Same?

The Need for Venture Science

The EcoSexual Awakening

“Don’t Owe. Won’t Pay.”

Harder to Hide

Reflections on Damanhur

On Immigration

The Humbler Realms, Part 2

The Humbler Realms

A Shift in Values Everywhere

Letter to my Younger Self

Aluna: A Message to Little Brother

Raising My Children in Trust

Qualitative Dimensions of Collective Intelligence: Subjectivity, Consciousness, and Soul

The Woman Who Chose to Plant Corn

The Oceans are Not Worth $24 trillion

The Baby in the Playpen

What Are We Greedy For?

We Need Regenerative Farming, Not Geoengineering

The Cynic and the Boatbuilder, Revisited

Activism in the New Story

What is Action?

Wasting Time

The Space Between Stories

Breakdown, Chaos, and Emergence

At This Moment, I Feel Held

A Roundabout Endorsement

Imagine a 3-D World

Presentation to Uplift Festival, 12.14.2014

Shadow, Ritual, and Relationship in the Gift

A Neat Inversion

The Waters of Heterodoxy

Employment in Gift Culture

Localization Beyond Economics

Discipline on the Bus

We Don’t Know: Reflections on the New Story Summit

A Miracle in Scientific American

More Talk?

Why Another Conference?

A Truncated Interview on Racism

A Beautiful World of Abundance

How to Bore the Children

Post-Capitalism

The Malware

The End of War

The Birds are Sad

A Slice of Humble Pie

Bending Reality: But who is the Bender?

The Mysterious Paths by Which Intentions Bear Fruit

The Little Things that Get Under My Skin

A Restorative Response to MH17

Climate Change: The Bigger Picture

Development in the Ecological Age

The campaign against Drax aims to reveal the perverse effects of biofuels

Gateway drug, to what?

Concern about Overpopulation is a Red Herring; Consumption’s the Problem

Imperialism and Ceremony in Bali

Let’s be Honest: Real Sustainability may not make Business Sense

Vivienne Westwood is Right: We Need a Law against Ecocide

2013: Hope or Despair?

2013: A Year that Pierced Me

Synchronicity, Myth, and the New World Order

Fear of a Living Planet

Pyramid Schemes and the Monetization of Everything

The Next Step for Digital Currency

The Cycle of Terror

TED: A Choice Point

The Cynic and the Boatbuilder

Latent Healing

2013: The Space between Stories

We Are Unlimited Potential: A Talk with Joseph Chilton Pearce

Why Occupy’s plan to cancel consumer debts is money well spent

Genetically Modifying and Patenting Seeds isn’t the Answer

The Lovely Lady from Nestle

An Alien at the Tech Conference

We Can’t Grow Ourselves out of Debt

Money and the Divine Masculine

Naivete, and the Light in their Eyes

The Healing of Congo

Why Rio +20 Failed

Permaculture and the Myth of Scarcity

For Facebook, A Modest Proposal

A Coal Pile in the Ballroom

A Review of Graeber’s Debt: The First 5000 Years

Gift Economics Resurgent

The Way up is Down

Sacred Economics: Money, the Gift, and Society in the Age of Transition

Design and Strategy Principles for Local Currency

The Lost Marble

To Bear Witness and to Speak the Truth

Thrive: The Story is Wrong but the Spirit is Right

Occupy Wall Street: No Demand is Big Enough

Elephants: Please Don’t Go

Why the Age of the Guru is Over

Gift Economics and Reunion in the Digital Age

A Circle of Gifts

The Three Seeds

Truth and Magic in the Third Dimension

Rituals for Lover Earth

Money and the Turning of the Age

A Gathering of the Tribe

The Sojourn of Science

Wood, Metal, and the Story of the World

A World-Creating Matrix of Truth

Waiting on the Big One

In the Miracle

Money and the Crisis of Civilization

Reuniting the Self: Autoimmunity, Obesity, and the Ecology of Health

Invisible Paths

Reuniting the Self: Autoimmunity, Obesity, and the Ecology of Health (Part 2)

Mutiny of the Soul

The Age of Water

Money: A New Beginning (Part 2)

Money: A New Beginning (Part 1)

The Original Religion

Pain: A Call for Attention

The Miracle of Self-Creation, Part 2

The Miracle of Self-Creation

The Deschooling Convivium

The Testicular Age

Who Will Collect the Garbage?

The Ubiquitous Matrix of Lies

You’re Bad!

A 28-year Lie: The Wrong Lesson

The Ascent of Humanity

The Stars are Shining for Her

All Hallows’ Eve

Confessions of a Hypocrite

The New Epidemics

From Opinion to Belief to Knowing

Soul Families

For Whom was that Bird Singing?

The Multicellular Metahuman

Grades: A Gun to Your Head

Human Nature Denied

The Great Robbery

Humanity Grows Up

Don’t Should on US

A State of Belief is a State of Being

Ascension

Security and Fate

Old-Fashioned, Healthy, Lacto-Fermented Soft Drinks: The Real “Real Thing”

The Ethics of Eating Meat

Privacy Policy | Contact

Charles Eisenstein

All content on this website is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License. Feel free to copy and share.

Celo: 0x755582C923dB215d9eF7C4Ad3E03D29B2569ABb6

Litecoin: ltc1qqtvtkl3h7mchy7m5jwpvqvt5uzka0yj3nffavu

Bitcoin: bc1q2a2czwhf4sgyx9f9ttf3c4ndt03eyh3uymjgzl

Dogecoin: DT9ECVrg9mPFADhN375WL9ULzcUZo8YEpN

Polkadot: 15s6NSM75Kw6eMLoxm2u8qqbgQFYMnoYhvV1w1SaF9hwVpM4

Polygon: 0xEBF0120A88Ec0058578e2D37C9fFdDc28f3673A6

Zcash: t1PUmhaoYTHJAk1yxmgpfEp27Uk4GHKqRig

Donate & Support

As much as possible I offer my work as a gift. I put it online without a pay wall of any kind. Online course contributions are self-determined at the time you register for each. I also keep the site clean of advertising.

This means I rely on voluntary financial support for my livelihood. You may make a recurring gift or one-time donation using the form below, in whatever amount feels good to you. If your finances are tight at all, please do not give money. Visit our contact page instead for other ways to support this work.

Recurring Donations

Note from the team: Your recurring donation is a resource that allows us to keep Charles doing the work we all want him doing: thinking, speaking, writing, rather than worrying about the business details. Charles and all of us greatly appreciate them!

One-Time Donation

Your gift helps us maintain the site, offer tech support, and run programs and events by donation, with no ads, sales pitches, or pay walls. Just as important, it communicates to us that this work is gratefully received. Thank you!

Cryptocurrency Donation

Hi, here we are in the alternate universe of cryptocurrency. Click the link below for a list of public keys. If your preferred coin isn't listed, write to us through the contact form.

View Keys



What kind of donation are you making?(Required)


Recurring Donation

We are currently accepting monthly recurring donations through PayPal; we use PayPal because it allows you to cancel or modify your recurring donation at any time without needing to contact us.


Choose what feels good, clear, and right.

One-Time Donation

We are currently accepting one-time donations with any major credit card or through PayPal.


Choose what feels good, clear, and right.
Donation Method(Required)

Name(Required)
Email(Required)